Nagyboldogasszony Búcsú Tapolcán

NAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPE TAPOLCÁN
Németh István Péter
A tapolcai katolikus templom első falai már II. Béla királyunk uralkodása alatt állhattak, s egy évszázaddal később már Kőszegi Péter püspök egyházmegyéjének legszebb szakrális épületének nevezett. Vidékünk Mária-tisztelete ennél régebbi évszázadokba gyökeredzik. Rómaiak, szlávok éltek már itt a templomdombon és a környéken, akik keresztény lelkülettel dolgoztak, házasodtak, temetkeztek.
Hogyne emlékeztek volna meg a világszülő Istenanyáról, Szűz Máriáról! Nagy Lajos király korában a karthauzi szerzetesek már a templomunk szentélyének külső falára festették a betlehemes jelenetet. Szűz Mária és a Kisded képe a freskón az idők folyamán ugyan nem őrződött meg, de az ikonográfiai hagyomány nyomán pontosan helyére képzelhetjük alakjukat. Madonna-szobrunk fennmaradt, jelenleg Veszprémben látható, csodálható, milyen gyönyörű Piétát faragott a XV. század második felében a leveldi kolostor ismeretlen művésze. A mai oltár hármas tagozódású, középső fülkéjében áll Szűz Mária szobra. Lejjebb Szent Anna a gyermek Máriával. A szentély és a hajó találkozásában a megkötözött Jézust ábrázoló festmény előtt a Fájdalmas Szűz szobra. (Ley József készíttette Ausztriában.) 1872-ben Ranolder János megyéspüspök szentelte föl a zárda épületét, s belé nyolc irgalmas nővért hívott, hogy oktassák és neveljék a tapolcai lányokat. A templom déli falánál lourdes-i kápolna lett. A magyarországi kongregációkat, köztük a Mária-lányok egyesületeit Pázmány Péter hívta életre, s kétszáz év múlva II. József már nyolcvan ilyen közösséget oszlatott fel. Tapolcán 1945 után is évekig még tevékenykedtek a Mária-kongregáció tagjai, akik írásban erősítették meg szándékukat, hogy e körben és Mária erényeit becsülve szeretnék tovább vezetni életüket. 1948. február 15-én verssel búcsúzott el a lányoktól Bakos Margit. A Mária-tisztelet azonban éppúgy, mint megannyi Tapolca alatti búvópatak, tovább folyt, folytatódott. Néhány Mária-zászlónak is megkegyelmeztek az évtizedek.
Templomunk nevét többféleképpen emlegették, szépen, de egyáltalán nem pontosan. Írták Szűz Mária-templomának, a Boldogságos Szűzről elnevezett templomnak is a tapolcait, ám nem helyesen. Tapolcai Nagyboldogasszony-templom a titulusa. Nagyboldogasszonykor, a tapolcai búcsú napján Szűz Mária mennybevételét ünnepeljük. Isten anyja, Szűz Mária az egyetlen az emberek között, akik testben-lélekben innen a földről az égi romolhatatlanságba, mennyei boldogságba vétetett.
Nagyboldogasszony tapolcai ünnepére a Nagyboldogasszony Plébánia munkatársai, hívei külön is igen készültek. Igyekeztek mind gyakorlati tevékenységük, mind szellemi-lelki értékeik javából valami megkülönböztetett szépet nyújtani ezen a búcsún. A készülődés során nem csupán a vödörnyi meszek fehéréből, a gyógynövények csokraiból, a szörpök üvegeiből, a sütemények tálaiból kellett több, de az elmélkedésekből, a templomtörténetünk fejezeteinek áttekintéseiből, a szentelendő zászló motívumainak vizsgálataiból is! megkóstolhattuk Scherné Marika citromfű-italát, Kovács Betti bodzaszörpét, amit édesanyjával készített, Müller Ilona mentából nyert üdítőjét. Finomnak találtatott a levendula is, szörpben és pogácsában egyaránt. A levendulát a 92 esztendős nagyapa és unokája morzsolta le, s abból került az őrlemény az illat-zsákocskákba. Minden fáradozás ezen az ünnepen nyer értelmet. A gyerekek a játszóházban szárnyas oltárt és Mária-zászlót ragaszthattak papirosból, természetesen tapolcai Szűzanya- és templomunkból származó angyal-képek repróinak fölhasználásával.
Még a tárgyak is most szentelődnek, szentelődtek meg, mert már templomi lobogónk nem csupán bot meg vászon, hanem megáldott Zászlónk, jelünk, utat mutató kegytárgyunk, amit őrizni, becsülni, tisztelni és szeretetben használnunk kell ezek után.
Az ünnepélyes szertartás a Plébánia-kertben vette kezdetét 18 órakor. A templomunk barokk-korabeli – itáliai mester által faragott – Madonna-szobra, valamint az avatandó új körmeneti lobogó közelében álltak Csontosné Dr. Király Beáta és Kormányos Jánosné (Matild) zászlóanyák. Deli Ferenc képviselő úrral ők vették át az Egyházközség nevében a zászlót, s helyezték rá az első szalagot.

Szakács Péter atya zászlószentelő beszédjéből álljanak itt azok a gondolatok, melyeket e tudósítás révén a messzibb vidékeken élő Olvasóinkkal is meg tudunk osztani:
„A zászlóknak kezdetben hadi eseményekben volt csak szerepük, ezért sokáig csak harci zászlóknak emlegették őket, melyek ott lobogtak Szent László vagy Mátyás király fegyveres küzdelmeikben. Még Kapisztrán Szent János számára is hadi jelvény volt a zászló, de már az úgynevezett Szűz Máriás hadi zászlókat kibontották Nándorfehérvár falainál, amikor Magyarország valóban az egész keresztény világnak volt a pajzsa a törökök elleni háborúkban. Zászlóért halt hősi halált Dugovics Titusz is.
Az egyházi zászlók aztán már valóban a béke zászlai lettek. Magyarországon a XVIII. században válnak el egymástól formájuk és ábráik tekintetében a hadi és a templomi zászlók. Utóbbiak ettől kezdve Húsvét örömhíréről adnak tanúbizonyságot, s az együvé tartozást, a közelállók a minden életet megújító Krisztusba vetett hitét, közös lelkületét fejezik ki. A föltámadás ikonológiájában Krisztus zászlóval a kezében száll ki a sírjából, mint ki győzött a halálon. A zászló ennek a diadalnak is jelképe.
Máriás-zászlókat, titulus-zászlókat és az egyes vidékeken különösen tisztelt szent (például Szent József) képével lobogó zászlókat őriztek és őriznek szerte hazánkban is, hogy időről-időre a körmenetekre elővehessék a hívek, s fölcsendüljön a másfél évezredes himnusz első sora, amit Venantius Fortunatus (Poitiers püspöke) szerzett: Vexilla Regis prodeunt…
Hymnus in honorem sanctae crucis)
Királyi zászló jár elől,
Keresztfa titka tündököl,
Melyen az élet halni szállt
S megtörte holta a halált. (Sík Sándor fordítása)
A vexillológia és heraldika szigorú, nem változtatható szabályaira ügyeltünk e 2017 Nagyboldogasszony ünnepén fölszentelt, új körmeneti zászlónknál is.” – mondotta a Plébánia kertjében a Tapolcaiaknak Szakács Péter atya.
A tapolcai egyházközség zászlai híresek voltak a vidékünkön. Már a 18. századból maradtak róluk adatok az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben. A 20. század világégése után a tűzoltóink céhzászlajáról reprodukció áll rendelkezésünkre. Tudomásunk van a Legényegylet és a Rózsafüzér Társulat zászlajáról, előbbit 1924 Szent Péter-Pál napján szentelték föl, utóbbit őrizzük. A följegyzett 13 zászló közül azonban hírmondó is alig maradt. Városunk 2016-os jubileumi ünnepe kapcsán gondolta el Szakács Péter atya, hogy elkészítteti a régi tapolcai ábrázolások megtartásával napjaink templomi zászlaját. A lobogó selymére művészien Lents Judit festette templomunk innnsbrucki oltárának imádkozó, ég fele tekintő Mária-szobrát. (A veszprémi érsekség varrodája vállalta a munkát.)
A most megáldott zászlóval a zászlóanyák, a ministránsok, a képviselőtestület tagjai, és a plébánia nagyszámú hívével körmenetben vonultunk be a templomba. A képviselők vitték templomunk művészi barokk Mária szobrát is, gyönyörűen feldíszítve.
Fél hétkor kezdődött az ünnepi szentmise a tapolcai Nagyboldogasszony templomban. A hívek a Madonna-szobor után léptek be a virágokkal, gyógynövényekkel földíszített templom hajójába.
A Nagyboldogasszony búcsú énekrendjét egy sokszorosított nyomtatványon kapták kézhez a hívek. Az Angyalok királynéja… kezdetű régi magyar népénekünk kísérte vissza a templomig a Madonna-szobrot, majd Az Introitus ekképpen szólt:
Örvendezzünk mindnyájan az Úrban
Ünnepi napot ülvén Szűz Máriának tiszteletére.
Kinek ünnepén örülnek az angyalok,
És magasztalják az Istennek fiát…
A Mária-ünnepen Szakács Péter atya másodszor, ezennel a szentmise liturgiájába szőve beszélt, már nem csupán a templomi zászló jelentőségéről, de az azokon megjelenített ábrázolások szimbolikájának szerteágazó, mégis egyértelműen üzenő szakrális jelentéséről. Elmondta, mit is láthatunk templomunk az újonnan fölszentelt ünnepi zászló két oldalán?
Szólt róla, hogy a zászló elejéről első pillantásra is lenyűgöz minket a mennyekbe fölvett Boldogasszony szépsége. Mária Szentlélektől sugárzó arca fiatal és a Magasságbélire emeli szemét, aki a Magnificat szavaival élve reátekintett alázatos szolgálóleányára. Kezét imára terjeszti, amellyel magasztalja üdvözítő Istenét.
Szólt róla, hogy Mária fejét virágokból való királynői aranykorona ékesíti. Vidékünkön kevésbé elterjedt ábrázolási mód ez, németajkú mesterek keze munkája, akik oltárunkat és annak Mária-szobrát készítették. Innsbruckban faragták ki, s feltehetően az ottani Nagyboldogasszonyi ünnepek virágszentelési tradícióját őrzi a Szűzanya virágból font koronája. Zászlónk ezt a kifejező motívumot is megjeleníteni.
Mária ruhájának színei templomunk szobrának színeit követik. S a színszimbolika szerint az arany a legmaradandóbb értékeket jelölik. A keresztény ember életében a legnagyobb érték az üdvösség, amely már itt a földön elkezdődik, ám a mennyben éri el a maga teljességét. Mária életében az Istennel való teljes közösség a mennybevételekor teljesedett be. Az Ő, Mária előképe jelenik meg a 44. zsoltárban: Jobbodon áll a királynő arannyal átszőtt ruhában. (A szentmise Allelujá-ja előtt zsoltár-válaszként a hívek ajkáról is fölhangzott énekhangon: „Uram, jobbodon áll a Királynő, arannyal átszőtt ruhában…”) És Izaiásnál: Az üdvösség ruhájába öltöztetett…
Mária királynői palástjáról még azt is elmondta a Tapolcaiaknak Szakács Péter atya, hogy a kék a menny és a tenger színe, ám Őt, mint az Ég Királynőjét (Regina Coeli) és mint a Tenger Csillagát (Stella Maris) is asszociálja. (Számunkra a Mennyország Kapuja.) Mária az élet tengerén hányódó földi lelkeknek az égi vezérlő csillaga, hogy biztosan révbe érhessenek. Mária palást alatti viselete fehér, s e makulátlan öltözete az Istentől kapott tisztaságának jelképe. Szűz Mária köpenyét egy arany-boglár tartja össze. E csaton a Szentlélek galambja látható, és azt szimbolizálja, hogy a Szűzanya szívében valósultak meg az isteni misztériumok. A Szűzanya jobb lábával a Hold-sarlón áll, a ballal pedig az ős-kígyó fején tapos. A pokol-kígyó nem más, mint amiről a Teremtés könyve 3. fejezetének 14. verse is szól. Az Éva ősanyánk által elveszített éden kígyójának a fejét Éva leányának a Fia tiporhatja csak el egyedül. Ezért száll hozzá imádságunk a zászló föliratával: MENNYEKBE FÖLVETT SZŰZ, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!
S ekkor a zászlónak még csupán egyik oldalát láthatták a hívek, ezért is ígérte meg Szakács Péter atya, hogy szeptember Mária-hónapjában is visszatér még a motívumok elemzésére; hiszen zászlón minden jelzésnek, a legkisebb jelnek is fontos jelentése, igazi jelentősége van!
A zászlóról a rózsa, a titokzatos értelmű Rózsa (a Rosa Mysthyca) néz ránk. Mária alakját aranyszín rózsa-motívumok övezik. A rózsa a szeretetnek a jelképe, Máriának az Istennel való és az irántunk táplált szeretetének megtestesítője. A szent szeretet (az amor sanctus) közvetítője e földre, számunkra!
De vessünk pillantást a zászló másik oldalára, szólt Péter atya, azaz verzójára is! Mivel szimbólumokban, kifejező erőkben szintén gazdag. Templomaink középpontjában az oltár található, tekintetünkkel innen induljunk el! Ezékiel prófétai könyvében található az a kép, amely az oltárt úgy láttatja, hogy abból egy bővizű forrás fakad, s az a sivatag felé folyik. Ez az a víz, ami a Holt-tengert is táplálja és élővé teszi, benne halak úsznak, partjai mentén virul a vegetáció, a fák levele ott orvosság, gyümölcsük étel. Ez a látomás ószövetségi előképe Jézus Krisztus újszövetségi keresztáldozatának és mindennek, ami csak keresztfájából gyümölcsözik. A képen a templom küszöbe alól kifolyó négy forrás utal a négy Evangéliumra, illetve az Édenkertből eredő négy folyóra. A próféta által látott kép bennünk, Tapolcaiakban, egy különösen ismerős képzetet is fölkelt: Ezékiel a látomásában egy olyan bőséges halállományról beszél, amely már Jézus és Szent Péter csodálatos halfogását előegezi. Az őskeresztények idejében a hal Jézus Krisztus monogramja volt, hiszen az ICHTÜSZ ( ΙΧΘΥΣ ) szó kezdőbetűi azt jelentették, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, a Megváltó. A magyar kultúra történetében a hal (így pisztráng is) mindig a Krisztusi tisztaságra figyelmeztetett.
Ezékiel képénél maradva: vidékünk virágai között is szép számmal találunk gyógynövényeket, amelyek azokhoz a fáknak a leveleihez hasonlatosak, amelyek ezen ószövetségi sorokban szintén szerepelnek.
Zászlónkon az alábbi szimbolikus virágokat fedezhetjük föl templomunk mellé hímezve, amelyek erényeit is allegorizálják:

A liliom = Mária tisztasága.
A mályva = Mária gyógyító ereje.
A Mária-tövis = Mária szívfájdalma Fia keresztútján.
A nárcisz = a Paradicsom virága.

Mellettük a közismert levendula és kamilla gazdagítja a Szűzanya gyógyító erejének dicséretét.
Templomunk Mária-szobrának alkotója a Szűzanya feje köré 12 csillagból formált glóriát. A 12 égitest Mária 12 erényét hirdeti, mely Isten dicsőségében körötte ragyog. Lents Judit (hadd hangozzék el a festőnő neve ezúttal is!) úgy ábrázolta a zászlón Nagyboldogasszony mennybevételéről elnevezett templomunk tornyát, hogy azt szintén pontosan ennyi csillag vegye körül. A művésznő közös szándékunkat fejezte ki – mondta Szakács Péter atya – ezzel a mesterségbeli elgondolással, hogy a templom az Isten és a keresztény közösség otthona legyen, s lelkeink Mária erényében tündökölhessenek. Ezt erősíti bennünk Grignon Szent Lajos Tökéletes Mária-tisztelet című munkájának azon szép és igaz gondolata, hogy az igazi tisztelet abban áll, hogy ha a Szűzanya erényeit követjük, és általuk Jézus Krisztushoz, üdvösségünk forrásához jutunk el. Szakács Péter atya elsorolta Mária 12 erényét Grignon Szent Lajos és Ligouri Szent Alfonz nyomán.
A tapolcai templom homlokzatáról néhány részlet szerepel is a zászlón, így a Szűzanya nevével az a régi magyar kalligramma, amely az M betűbe illeszkedő Á-ból, alatta a szimmetriatengelyként elhelyezkedő I-ből, és a kezdőbetű két szárán lévő R-ből és A-ból áll. Ott van a zászlón templomunk homlokzatáról két szobor sziluettje: államalapító királyunk Szent István és Szent Imre herceg, a magyar ifjúság védőszentjének alakja. Tornyunk órája sem véletlenül mutatja a 3 órát a templomi lobogón. Krisztus halála óta ez az az időpillanat mindenkor már, ami az irgalmasság órája. (Lásd Szent Fausztina nővér lelki naplóját.)
A festmény alá van hímezve templomunk kelyhe, s ettől jobbra és balra a kenyérre és borra utaló kalászok és szőlőfürtök találhatók mint katolikus hitünk központi motívumai. A szentmise pedig keresztény életünk forrása és csúcsa: az áldozatban a kenyér Jézus testévé, a szőlőtő terméséből nyert bor pedig az ő vérévé lényegül át. Ezért került a zászlóra az egyik legszebb tapolcai, évszázados miséző kehelynek a stilizált képe, fölötte a szentostyával.
A szentmise gyógynövények és illatos füvek megáldásával folytatódott. A zsoltár-sorok ide illeszkedtek szépen: „Munkálkodásod gyümölcsével betöltöd a földet, kenyeret hozol a földből, / s bor vidámítja az ember szívét…” Fekete Gábor kántor orgonajátékában végig együtt élt a szentmise liturgiájának mozzanataival, az énekeket alázattal kísérte, máskor, ha kellett, virtuózan rögtönzött.
A szentmise végén latin szöveggel – az ünnep hangulatát őrizve még tovább – a Salve Regina…
A Szentmise után hálaadó szentségimádást tartottunk, melyben megújítottuk plébániánk felajánlását a NagyBoldogAsszonynak, és kértük a szentségi Jézus áldását a jelenlévőkre, családjaikra, városunkra és az egész világra.
Az áldást követően a Plébánia kertjében agapéval folytatódott majd zárult az ünnep. Szakács Péter atya köszönte mindenkinek, túl a szentmisén és a zászlószentelésen való részvételén – mindazt a segítséget, amivel hozzájárult, hogy Tapolca Nagyboldogasszony-napi ünnepe szebb és teljesebb lehessen 2017 augusztus 15-én.
Kegyelmekben gazdag búcsút élhettünk át, legyen érte hála Istennek és a Szűzanya közbenjárásának!

Az eseményről készült televíziós összefoglaló alább megtekinthető:

Diavetítés a búcsún készült képekből: