Templomunkról

 

Tapolca térképe

Tapolca a Balaton-felvidék északnyugati végében, a városról elnevezett bazalt és mészkő hegyekkel körülvett medencében fekszik. Ősi időktől lakott hely, hiszen az itt fakadó és soha be nem fagyó források, az építéshez és a megélhetéshez szükséges anyagok bőségesen rendelkezésre állnak.

Honfoglaló őseink 900-ban hódították meg vidékünket, a század végén már megkezdődött a keresztény hitre térítés. Szent István királyunk rendeletére hamarosan épült a források mellett magasodó dombon egy kis templom, amely a népesség növekedésével szűknek bizonyult, ezért a város akkori kegyura ezt lebontva, helyébe egy nagyobb templomot építtetett az akkor általánosan elterjedt román stílusban, a keleti iránytól csak kissé eltérő tájolásban. A templomot Szűz Mária mennybemenetelének emlékére szentelték, így búcsúja augusztus 15-én van. a templomot 1281-ben Kőszegi Péter veszprémi püspök egy oklevélben “egyházmegyéje legszebb és legünnepélyesebb templomának” nevezte.

A XIV. század elején – miután az addigi kegyúri család kihalt – királyi birtok lett, melyet Nagy Lajos király 1346-ban a városlődi karthauzi szerzeteseknek adott, így ők lettek a város új kegyurai. A szerzetesek a templommal szemben felépítették rendházukat, benne külön egy kápolnát a Fájdalmas Szűz tiszteletére. Később várfallal is körülvették. A templom román kori szentélyét lebontották és egy nagyobb gótikus stílusút építettek, mely ma is áll. A helység fejlődött, mert Nagy Lajos királynak 1378-ban kelt oklevele már mezővárosnak említi.

Sajnos egy évszázad után viharos idők jöttek. Veszprém, majd 1553-ban Nagyvázsony elfoglalása után a törökök Tapolcát is feldúlták, felgyújtották, a lakosság egy részét leölték, elhurcolták. A templom román kori hajójának teteje leégett, csak a falai maradtak meg. A gótikus bolthajtású szentély ugyan megrongálódott, így csak ez volt megmaradt lakosságának a temploma. A szerzetesek elhagyták az országot, a város kegyura a veszprémi püspök lett. 1656-ban Széchenyi György püspök a templom szentélyét rendbe hozatta, újjáépítette a várat és őrzésére szabad hajdúkat telepített.

A lakosság a Rákóczi szabadságharc után a természetes szaporodás és beköltözés miatt a szentély már kicsi lett a lakosságnak. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök 1757-ben a megrongálódott, de még álló román kori hajó falát megemelve, nyugat felé meghosszabbítva, beboltozva, tornyot építve, barokk stílusban építtette újjá. A toronyba harangokat és órát tettek. Időközönként festették, tatarozták.

Ley József plébános 1898-ban a templomot úgy bővítette, hogy a szentély két oldalán, oratóriumot építtetett. A régi oltárt is kicserélték az Innsbruckban készült neogótikus oltárra. Új orgona is készült. Az első világháborúkor, 1916-ban a nagyobb harangokat elvitték hadi célra. Ezeket a háború után, Engelhardt Ferenc plébános idején pótolták. Az oltár két oldalán lévő ablakokban Szent Imrét és Szent Margitot ábrázoló színes üveg ablakokat tettek.

regi-tapolca-templom-belso

A második világháborúban, március 27-én a torony belövést kapott, kigyulladt, a harangok elolvadtak, az egész épület kormos lett. Hamarosan elkezdődött a templom felújítása, majd a harangokat is pótolták.

Belsőleg 1694 után történt változás, amikor áttértek a magyar nyelvi és hívőkkel szembeni misézésre. ekkor lebontották az áldoztató rácsot, a szószéket és a nagy oltár előtt egyszerűbb oltárt állítottak.

Az 1980-as években, a Műemléki Felügyelőség régészei kutatás közben megtalálták a hajó déli oldalán az eredeti falat, a román stílusú ablakokkal, rajta a karthauziak által festetett Szent Kristófot és a szentély külső részén a betlehemi jelenetet ábrázoló freskó maradványait. Ez után a templomot kívül-belül tatarozták és igen jelentős hazai és külföldi segítséggel, a XXI. századnak megfelelő technikával új orgona készült.