A II. Tapolcai Pisztrángsütő Verseny igaz krónikája

Mi kell ahhoz, hogy akár egy életre is szóló, fantasztikus közösségi élmény szülessen? Mindenek előtt egy nagyszerű ötlet, a megvalósításhoz sok jószándékú és önzetlenül segíteni akaró ember. Mivel jelen esetben egy szabadtéri rendezvényről van szó, sok-sok napsütés, jó idő és egy ideális hely a program lebonyolításához.

Nos, a felsoroltak közül mindegyik tényező együtt hatott október 3-án, a Tapolcai Plébánia udvarán a II. Pisztrángsütő Versenyen. De mielőtt a sütésre sor kerülhetett volna, a sütés tárgyát, azaz a pisztrángot ki is kellett fogni. Erre Dobó Zoltán polgármester és Gerald Trümper vállalkozott a Kistó partján lévő Szentkút vizéből. A sikeres szákolást megelőzően Balázs atya arról szólt, hogy míg Jézus a hatalmas tömeget két hallal és öt kenyérrel lakatta jól, addig ők, a verseny szervezői ennek a kockázatát nem vállalhatták fel, ezért úgy döntöttek, hogy nem ekkora mennyiségből akarják a résztvevőket jóllakatni, inkább arra fognak törekedni a plébánia udvarán hamarosan megkezdődő versenyen, hogy a sok jó ember jól érezze magát, hogy vegye észre a másik emberben a jó szándékot.

IMG_8642

Szakács Péter atya Isten áldását kérte a rendezvényre és a jelenlévőkre, majd mindenki elindult a plébánia udvarára, hogy részese lehessen a sokszínűnek ígérkező napnak.

A kezdetekről, a megvalósításhoz vezető útról az ötletgazdákat – és a szervezésében oroszlánrészt vállaló – Szakács Péter és Csernai Balázs atyákat kérdeztük.

– Onnan fentről a Jóisten nagy szeretettel és jókedvvel figyeli ezt a rendezvényt, mert nagyszerű időt is adott hozzá.

– Ez biztos, hogy így van – mondta Péter atya. – Míg az elmúlt napokban esős idő volt, mára már „hét ágra süt a Nap”. A másik érdekesség, hogy néhány e-mail „elveszett” a világháló útvesztőjében, így volt, aki nevezni akart a versenyre, de a fenti okból nem tudott, de volt olyan is, aki nem jelentkezett be, de a „megmérettetésen” részt akart venni. A gondviselésnek tudom be, hogy ezzel együtt éppen annyi helyet tudtunk kialakítani, ahány csapat végül is a „rajthoz állt”.

– Hogyan született meg a pisztrángsütő verseny ötlete? Jelenleg is zajlik a Tóparton a pisztráng- és borfesztivál, de olyan versenyre, amelynek a sülő pisztráng a „főszereplője”, csak itt, a plébánia udvarán kerül sor.

– Azt tudni kell, hogy a Balázs atya és én lelkes horgászok vagyunk. Egy pecázás közben arról beszélgettünk a vízparton, hogy a vadászoknak milyen szép ünnepük van, és a  Hubertus-misék igen felemelő élményt adtak. Mi lenne akkor, ha nekünk, a horgászoknak is lenne egy egyházi rendezvényünk. Egy olyan rendezvény, amely mindenki számára nyitott, amelyen hívő és nem hívő, horgászó és nem horgászó is részt vehet. Az ötletet már tavaly tett követte.

– Mivel ez már a második alkalom, akkor mondhatjuk azt is, hogy egy szép hagyomány van születőben?

– Igen. Mindenképpen szeretnénk, ha ez a halünnep hagyománnyá válna. Úgy látjuk, hogy erre igény is van. Ha körülnézünk, nagyon sokan jöttek el idén is. A tavalyi 500 főt lehet, hogy meg fogjuk haladni. A vidám hangulatból, a jóízű beszélgetésekből, a sürgés-forgásból is kitűnik, hogy sokan kedvelik ezt a rendezvényt. A programot egy közös imádsággal kezdtük, aztán a jókedvé, az önfeledt szórakozásé és nem utolsó sorban a pisztrángsütő verseny okozta „feszültségé” lett a főszerep a mai rendezvényen.

– A halhoz kenyér is szükségeltetik.

– Ez valóban így van. Kenyerünk egy részét az idén augusztus 20-án felavatott plébániai kemencéjében sütöttük ma is, amiben akkor  a város kenyere sült. Jézus kenyeret és halat adott a tanítványainak. Már tavaly megszületett ennek a gondolata, hogy a hal mellett kenyeret is süssünk, de a megvalósítás erre az évre várt. Már akkor mondtuk a Balázs atyával, hogy hiányzik az evangéliumi szakasz egyik fele, a kenyér. Nos, most már teljessé vált.

IMG_9013

– Bár pisztrángsütő a verseny, más fajta halak is „részt vehetnek rajta”?

– A versenyre értelemszerűen „nem nevezhetnek be”, de részt vehetnek benne. Így sülhet majd a kemencében az a 8 kg-os fogas süllő is, amelyet én fogtam ki a Balatonból. Bízom benne, hogy minden jelenlévőnek jut majd belőle egy-egy falat. Az Ambumanók csapat pedig több, mint 100 keszeget fogott ma éjjel, hogy megvendégelhesse az ide látogatókat.

– A hal úszni is kíván…

– Igen. A hal úszni is kíván. Finom Balaton-felvidéki boraink vannak ehhez a „tevékenységhez”. Az egyik bor a plébánia bora, egy olaszrizling, ez a miseborunk is. De kaptunk bort a RIZA Pincészettől, illetve a Varga Pincészettől is. Különleges, kiváló minőségű mindegyik, bármelyik kitűnő választás lehet a halhoz.

Balázs atya – a másik ötletgazda– a fentiekhez még hozzátette, hogy 15 csapat állt a „rajtvonalhoz” ezen a délelőttön. Értelemszerűen ő és Péter atya a zsűrizésben nem vesznek részt, de mivel nemcsak kifogni, de enni is szeretik a halat, ezért biztos abban, hogy szinte mindegyik „versenyszámot” meg fogja kóstolni.

Dobó Zoltán polgármester tavaly mint a győztes, vasutas csapat tagja vett részt a versenyen, idén pedig már zsűritagként fog bíráskodni. – Nagyon örülök, hogy ez a rendezvény ilyen közösségi élménnyé nőtte ki magát, sokan kíváncsiak rá. Minden adott ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Nagyon szeretem a halat én is, sőt otthon sütni is szoktam, de íratlan szabály, hogy a mindenkori polgármester nem süt, de a zsűrizésben aktívan részt vesz. Nagy érdeklődéssel várom a „felhozatalt”.

Miközben beszélgettünk, „eldördült a rajtpisztoly”, és mind a 15 csapat munkához látott. A titkukat nem elárulva, volt, aki a sütéshez faszenet használt, míg más hagyományosan, fahasábokkal gyújtott alá a serpenyőnek, amelyben a pisztráng némi „kezelés” után – gondolok itt a sózásra, fűszernövény használatra stb. – elindult a dobogós helyezéshez kijelölt útján, azaz sülni kezdett.

Néhányat az alkalmi mesterszakácsok közül mi is mikrofonvégre kaptunk.

Sabján Géza a pisztrángsütés titkát abban látta, hogy nem szabad nagyon cifrázni. Nem kell hozzá sokféle fűszer és egyéb alapanyag, csak a hagyományos só, bors, fokhagyma és a paprikás liszt.

– Ha úgy sütünk, mint ahogy még az édesanyánk tanította nekünk, akkor a siker sem fog elmaradni – mondta bizakodva, miközben megforgatta a sercegő olajban sülő halat.

hhhhh

A katolikus iskola csapatát sejtelmes, jótékony füst burkolta be. Nem véletlen, hiszen a hagyományos tüzeléssel és alufóliába csomagolt pisztráng sütéséhez is elengedhetetlen kellék volt a füst. Varga Zsolt, a csapat kapitánya, ha nehezen is szánta rá magát, de némileg beavatott a „titokba”. – Azért csomagoljuk fóliába a pisztrángot a csodaszerekkel együtt, mert így az ízek együtt maradnak.

IMG_8773

Füstös Jenő, aki maga is pecázik, nemcsak a versenypisztráng sütésére vállalkozott, de a jelenlévőket is megkínálta abból a fogasból, amelyet ő fogott ki, és itt a plébánia udvarán sütött meg. A jól sütött pisztráng titkát ő is az egyszerűségben, a kevés a jobb elve alapján működő fűszerezésben látta.

IMG_8799

Az ambumanók, azaz a mentőállomás csapatának tagjai is plusz hallal kedveskedtek a közönségnek. A versenyt megelőző éjjel több, mint 100 keszeg került a pecázó mentősök horgára, és a verseny délelőttjén a serpenyőkből a fogyasztók asztalára. Szalai László, a mentőállomás és a csapat vezetője elmondta, hogy nemcsak a dolgozók, de a családtagjaik is részt vettek az előkészítő munkálatokban. Az irányítást azonban nem engedi ki a kezéből. A pisztráng serpenyőben való sütéséhez elengedhetetlenül szükséges keverő alkalmatosságnak nála van a legjobb helye. Ezt bizonyítva meg is forgatta a sülő halakat.

IMG_8899

IMG_9053

Miközben a „műremekek” készültek, a várakozó közönség sem volt tétlen. Vidám hangulatú beszélgetés hallatszottak a plébániaudvar minden sarkából. Nemcsak a régi ismerősök örültek egymásnak és az újbóli találkozásnak, de új ismeretségek is köttettek. A „kötőanyag” pedig nem volt más, mint a szeretettel összeállított programsorozat, a hal, a finom bor és a kemencében sült kenyér.

IMG_8858

Miközben kint, a téren szinte tapintható volt a versenyláz, addig a zsűri a szigorú és igazságos bírálatra készült az erre a célra felállított sátorban. És lám! A „várt leány várat nyert”, folyamatosan érkeztek a „főszereplők”. A finom ízek mellett a tálalásra is nagy hangsúlyt fektettek a versenyzők, annak tudatában, hogy nemcsak az ízlelőbimbókat kell megmozgatniuk, de a látványra is fontos ügyelniük.

IMG_8927

Hosszas mérlegelés és sok-sok kóstolás után megszületett a végeredmény. A zsűri meghozta a döntését. És méghozzá milyen furfangosan, és mindenkinek tetszően! Mint mondták a zsűri tagjai, a jók, jobbak és legjobbak között kellett igazságot tenniük. Ezért is osztottak – a legváltozatosabb és fantáziadúsabb megnevezéssel – ki annyi különdíjat.

Nos, lássuk a végeredményt! A képzeletbeli dobogó 3. helyére a Tapolcai Spinning Klub csapata állhatott fel. Amikor a moderátor szerepét is felvállaló Péter atya a csapat kapitányát a sütés titkáról kérdezte, nemes egyszerűséggel csak azt válaszolta, hogy kakaót, kakukkfüvet és mazsolát is felhasználtak hozzá.

Második helyezett a Bauxit Horgász Egyesület csapata lett. Ők a hagyományos sütési technika mellett a petrezselyemzöld használatában és a szőlőlevélbe való burkolásban látták a sikerük zálogát.

Az első helyezett a Tapolcai Nebulók csapata lett. Hogy mennyire még csak tanulók ők, mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy az volt az első megmérettetésük és a csapat oszlopos tagja volt két kisgyerek is, akik a hagyományos kukta felszerelésükben óriási sikert arattak. Amikor a titokról kérdezték a csapat vezetőjét, ő elmondta, hogy kiemelten fontosnak tartották azt a hatalmas füstmennyiséget is, amelyet a szomszédos katolikus iskolai csapat sütőjéből kaptak. De a sikerhez biztos az is hozzájárult, hogy a köret baconbe tekert spárga volt.

A jó hangulatú eredményhirdetés sarkalatos eseménye volt a zsűritagok szóbeli véleménye is. Dobó Zoltán polgármester annak az örömének adott hangot, hogy a sokszínűség, a sokféleség ezen a versenyen is megmutatkozott. – Ez a mai nap a gasztronómiai élmények mellett sokaknak adott felejthetetlen közösségi élményt is – mondta.

A zsűri elnöke, Andó Pál mesterszakács, aki a Szabadtűzi Lovagrend tagja is, elismeréssel szólt a rendezvényről, a sok, finoman elkészített pisztrángról. – Ez a mai nap azt is bizonyítja, hogy a szabadtűzi sütések, főzések hagyománya jó kezekben van Tapolcán – hangsúlyozta.

Aki azt hiszi, hogy az eredményhirdetéssel a meglepetések, az ajándékozások sora véget ért azon a napon, az téved. A 8 kilós, Péter atya által fogott, kemencében megsült fogas elfogyasztása után következett a tombolasorsolás.

IMG_9121mont6

Hogy hogyan juthattak a résztvevők tombolajegyhez? Fizetni kellett érte? Nos, eláruljuk azt is. Semmi másra nem volt szükség, mint arra, hogy aki belépett a plébánia kapuján, az ott lévő kedves, előzékeny vendégfogadóktól ingyen kaphattak tombolajegyet. Így a szervezők nemcsak azt tudhatták meg, hogy hány látogatója volt a rendezvénynek, de valójában minden résztvevő akár nyertes is lehetett volna. Hogy sokan azok lettek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy sok-sok számot kihúztak, így sokan örülhettek a szép és hasznos tombolanyereménynek.

Mi kell ahhoz, hogy egy fantasztikus közösségi élmény szülessen? – tettük fel a tudósítás elején a kérdést. A választ a rendezvény sikere, látogatottsága is megadta. – Jövőre újra, ugyanitt – hangzott fel többször is azon a napon. Mit is kívánhatnánk mást búcsúzóul mi is, mint azt, hogy: Így legyen!

Az eseményről további művészi fotók elérhetőek ide kattintva  vagy a Galériában.

A Tapolca TV felvételeit pedig ITT tekintheti meg.

Horváth Erzsébet