Keresztutat jártak Tapolcán

A húsvéti szent három nap – nagycsütörtök-nagypéntek és nagyszombat – az egyház liturgiájának a szíve. Ezzel ünnepeljük az utolsó vacsorát, és Jézus szenvedését, elítéltetését, kereszthalálát és feltámadását, amely a keresztény hit alapja. Az idei évben a nagypénteki keresztútból és a nagyszombati szertatásból láthatnak részleteket a nézők.

Hagyományteremtő szándékkal új helyszínre hívta meg Szakács Péter és dr. Csernai Balázs atya Tapolca város lakóit és a híveket 2015 nagypéntekén délután öt órára, hogy együtt járják végig Jézus szenvedésének útját. Első alkalommal került a keresztút a Tapolcai Római Katolikus templom falain kívülre is, a városba és a plébánia udvarára, jelezve ezzel nemcsak a város felé való nyitottságot, hanem azt is, ami az egyház liturgiájának a lényege: a hívek aktív részvétele az egyház szertartásaiban. A keresztúti ájtatosság ugyanis elmélkedő imádság, amellyel a hívők felidézik Jézus keresztútjának történéseit. Végzéséhez hozzátartozik a mozgás, azaz végig kell járni a stációkat, mert ez segíti az átélést és azonosulást a szenvedő Jézussal.

A keresztút 17 órakor indult a templomból, majd a templom előtti téren keresztül a plébánia udvarán folytatódott és az udvaron berendezett Szent Sírnál ért véget. A Csontosné Buzási Brigitta által tervezett stációk és drámai installációk külön erre az alkalomra készültek és segítettek Jézus szenvedésének a megértésében, átélésében. Maga a Szent Sír, amely eddig a templom oratóriumában volt látható, most a plébánia gerendákkal és kövekkel körülölelt melléképületébe került, hasonló helyre, mint amilyen méltatlan volt az a barlang is, ahová Krisztust helyezték.

A keresztút 14 állomását – a plébániai közösségek egységét kifejezve – 14 különböző egyházi közösség végezte: a Vincés nővérek, a család csoport, ministránsok, Rózsafüzér Társulat, képviselő-testületek, irodai dolgozók, Szent Erzsébet Óvoda, Karitász, Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskola, ifjúsági csoport, hitoktatók és hittanosok, szentségimádási, vigasz csoport és a papok. A közösségek a keresztet hordozták, és az egyes stációknál megállva elmélkedést vezettek a II. János Pál pápa: Íme, az ember… íme, az Isten címmel a keresztútra írt elmélkedései alapján, végül mécsest gyújtottak. Mindnyájunk számára megérintő volt a keresztút csendes, imádságos áhitata.

A keresztutat végigjáró nagyközösséget egy forró teára és az ünnep csendbe burkolt beszélgetésre hívták az atyák a plébániára. Este fél hétkor folytatódott Krisztus kínszenvedésének ünneplése a templomban a hagyományos liturgia szerint. Nagypénteken, Krisztus halálának emléknapján szentmise helyett liturgiát tart a Római Katolikus Egyház: igeliturgia, kereszthódolat és szentáldozás. A liturgia központja a csend és maga Krisztus, akit értünk keresztre feszítettek. Ebben a csendben kaphatunk lehetőséget arra az élő találkozásra, amely „a konok szívet repdeső szívvé tudja alakítani”, ahogy Szakács Péter atya idézte Pierre Emmanuel: Cibus viatorum című költeményét a Wass Albert Könyvtárban nagyhét előtt tartott irodalmi elmélkedésen.

A nagyszombati szertartás a fényünnepséggel kezdődik, melynek keretében megszentelik a tüzet és erről gyújtják meg a Krisztust jelképező húsvéti gyertyát. Ezt követően felhangzik a híres húsvéti örömének (Exsultet), majd kigyulladnak a templomban a fények és megkezdődik a feltámadás ünnepi szentmiséje. A húsvéti öröme nem rekedhet meg a templom falai között, a feltámadási körmenet keretében viszik el a hívek a városnak.

Hargitai Andrea